Budapest XXIII. kerülete

	Budapest XXIII. kerülete
	Soroksár, Hősök tere, hátul a Nagyboldogasszony Plébániatemplom
; Budapest XXIII. kerülete címere	; Budapest XXIII. kerülete zászlaja
	Egyéb elnevezés: Soroksár
	Közigazgatás
Település	Budapest
Városrészek	Millenniumtelep; Soroksár; Soroksár-Újtelep; ;
Alapítás ideje	1994
Irányítószám	1237-1239
Polgármester	Bese Ferenc (névlegesen független)[2] (ténylegesen a Fidesz által támogatott)[3]
Országgyűlési képviselő	Szabó Szabolcs
	Népesség
Teljes népesség	22 965 fő (2019. jan. 1.)[4] +/-
Rangsorban	23.
Népsűrűség	580 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	40,77 km²
	Elhelyezkedése
	Budapest XXIII. kerülete Pozíció Budapest XXIII. kerülete térképén
	é. sz. 47° 23′ 47″, k. h. 19° 07′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 23′ 47″, k. h. 19° 07′ 52″térkép ▼
	Budapest XXIII. kerülete weboldala

Budapest XXIII. kerülete – Soroksár (németül: Markt) a magyar főváros legfiatalabb kerülete; 1994-ben vált le Budapest XX. kerületéről. Területe megegyezik az 1950-ben Nagy-Budapesthez csatolt Soroksár nagyközségével.

Fekvése

Északon a XX. kerület, nyugatról a Soroksári-Duna-ág, azon túl a XXI. kerület és Szigetszentmiklós, délről a főváros közigazgatási határa (Dunaharaszti, Alsónémedi és Gyál), keletről a XVIII. kerület határolja.

Soroksár a Pesti-síkságon fekszik, a településtől nyugatra folyik a Ráckevei-Duna (a helyiek elnevezése alapján Soroksári-Duna). A Duna-ágba ömlik a szabályozott és szennyezett Gyáli-patak.

Története

Soroksár egy régi térképen

A második világháborút követően Soroksár német lakosságának javát – összesen 3898 embert – kitelepítették. A kitelepítetteket marhavagonokon szállították főleg Kelet-Németországba és az akkori Szovjetunió egyes területeire, s azt mondták a kitelepítetteknek, hogy egy „kis munkára” viszik őket (málenkij robot). Ez az akkori nagyhatalmak döntésén alapult.Soroksár nevét illetve magát a területet először Anonymus említi Surucsar (ejtsd: „suruksár”) néven. Soroksár település a oszmán uralom alatt elpusztult, 1661-től a felsővattai Wathay család birtoka. Wathay I. Pál Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye helyettes alispánja, majd fia Wattay János a vármegye első kuruc alispánja birtokában volt a puszta. 1724-ben kezdett német lakosokkal benépesülni, 1731-től Grassalkovich Antal Habsburg tisztviselő sajátos módszerekkel szerezte meg. (A betelepülés kezdetben lassan ment, mert Grassalkovich birtokjogát sokan megtámadták.) Ezen időben még a területet Soroksár-Pusztának hívták. Grassalkovich kiszárította a mocsarakat, így a mocsarak és lápok helyén kiváló termőföldek keletkeztek. A Molnár-szigeten lévő rozstermelés is nagyon fontos volt a terület gazdaságában. A 18. század közepe táján lett faluvá, Mária Terézia alatt vásárjogot kapott és mezővárossá lett. A település első postamestere, nemes Sartóry Lipót (1760-1809), aki Csikóson, Sári mellett született nemes Sartóri Lipót (1733-1789), uradalmi ispán Újhartyánban a gróf Keglevich családnál, és Schmir Katalin fiaként. A 19. század végén Soroksár nagyközség volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Ráckevei járásában, az elzárt soroksári Duna-ág mellett, 1891-ben 1366 házzal és 12 143 lakossal (közte 4410 magyar, 7120 német, 160 szlovák). Budapesthez közeli helyzetét kihasználva a fővárossal élénk gazdasági forgalmat alakított ki. Soroksárhoz tartozott Erzsébetfalva és Kossuthfalva, valamint a gubacsi puszta.

1950. január 1-jétől Soroksár a főváros része lett a XX. kerület kisebbik alkotóelemeként Pestszenterzsébet mellett.

A Haraszti út - Templom utcai elágazásnál (GOH csomópont) a HÉV vágányai felett átívelő Grassalkovich úti felüljáró 1974-1976 között épült. A 150-es vasútvonal felett átívelő Ócsai úti felüljáró korábban, 1972-1974 között épült A Helsinki út folytatásaként a Grassalkovich út kiszélesítése irányonként két forgalmi sávval 1979-re készült el.

1992. szeptember 27-én helyi lokálpatrióták kezdeményezésére népszavazást tartottak, ahol döntés született az önálló Soroksárról. Az így létrejött XXIII. kerület 1994. december 11-én választotta meg első képviselő-testületét.

Forrás: Wikipédia