Az Andrássy út (eredeti nevén Sugár út) kiépítésével a 19. század végére kialakult Pest városképe,

és felvetődött egy önálló operaház létrejöttének gondolata is. Az építkezésre annál is inkább szükség volt,

mert az akkori Nemzeti Színház egyre kevésbé tudott egyszerre eleget tenni a drámai darabok színreviteléhez

és az operajátszáshoz kapcsolódó követelményeknek. Lónyay Menyhért miniszterelnök felvetésére Orczy Bódog,

a Nemzeti Színház igazgatója 1872-ben beadvány formájában vázolta átfogóbb tervezetét, majd 1873-ban a

Fővárosi Közmunkák Tanácsa, és maga I. Ferenc József osztrák császár és magyar király is hozzájárult a

kezdeményezéshez. Tervpályázatot írtak ki, amelyre hat építészt hívtak meg: Ybl Miklóst, Steindl Imrét,

Skalnitzky Antalt, Linczbauer Istvánt, a külföldi mesterek közül Ferdinand Felmert és Ludwig Bohnstedtet.

A beérkezett munkák közül a zsűri nagy szavazat-többséggel Ybl Miklós (1814–1891) pályaművét tartotta

megvalósításra érdemesnek. Az építési programot Podmaniczky Frigyes, a tervpályázat bíráló bizottságának

elnöke és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke határozta meg, amelyben fontos kitétel volt, hogy a

kivitelezést csak magyar mesterek végezzék, és a felhasznált anyagok is kizárólag Magyarország területéről

származhatnak. Ybl Miklós teljesítette ezt a kérést, öt kivétellel: a márványburkolatok Carrarából, a gránitoszlopok

Ausztriából, a tölgy- és cédrusburkolatok Olaszországból, a színpadtechnika Bécsből, a csillár pedig Mainzból érkezett.

Az építési engedélyt 1875-ben adták ki, de az eredeti tervet többször át kellett dolgozni, hiszen I. Ferenc József

azzal a kikötéssel engedélyezte a megvalósítást, ha a pesti operaház nem lesz nagyobb a bécsinél. Ybl a legfelső

páholyemeletet ezért elhagyta, csökkentette az előcsarnok méretét, és ezzel arányosabbá tette az épületet, ami

keresztben és hosszában is szinte teljesen szimmetrikus. A művészi alapgondolat azonban nem változott: az

architektúra és a díszítések mind a zene erejét kívánják kifejezni, utóbbiak antik mitológiai történetek segítségével.

A megnyitó előadásra kilenc évvel később, 1884. szeptember 27-én került sor, azonban az ünnepség

majdhogynem botrányba fulladt. Mint ahogy azt a 2014-es őszi újrajátszásnál is láthatták a jelen lévők, a

Sugár úton összeverődött tömeg nemcsak kívülről, hanem belülről is látni akarta az arannyal, márvánnyal,

freskókkal gazdagon díszített épületet, amelynek építése rengeteg pénzbe és nem kevés adóforintba került,

ráadásul az eredetileg négy évre tervezett kivitelezés csúszott. A megnyitót már csak e miatt is óriási

érdeklődés övezte, a belépőjegyek ára akkoriban két lóéval vetekedett – a szemrevételezésre ez az alkalom

soha vissza nem térőnek tűnt. A díszelőadáson – amelyen I. Ferenc József császár is részt vett – a Bánk bán 

első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel Ferenc, illetve fia,

Erkel Sándor vezényletével.