Wekerletelep

A Wekerletelep Budapest XIX. kerülete egyik sajátos karakterű városrésze, amely a 20. század elején keletkezett a Kispesthez tartozó területen végrehajtott tervszerű állami építkezés eredményeként. Kispest részeként 1950. január 1-jén csatolták Budapesthez.

Fekvése

A Kispest nyugati részén fekvő sík terület legmagasabb pontja a Kós Károly téri kis dombocska. A Nagykőrösi út, a Határ út, az Ady Endre út, valamint a Bercsényi utca és Rákóczi utca határolják.

 

Wekerletelep, Budapest - légi fotó

 

 

Wekerletelep légi felvételen

Története

Előzmények

A 19. század utolsó negyedében Budapest lakossága két és félszeresére nőtt, miközben ugrásszerűen fejlődött a gyáripar és vidéki nincstelenek özönlöttek a munkahelyeket kínáló nagyvárosba. A lakásépítés nem tudott lépést tartani a népességbővüléssel, különösen mivel nagyon gyorsan emelkedtek az építőanyagárak és az építőipari munkabérek, miközben a fizetőképes kereslet, és az azt megteremtő hitelfelvételek szintje a magas infláció miatt alacsony maradt. Mindez kormányzati közbelépést követelt.

Kertvárosi építési mód

A sokemeletes bérházak helyett a kertvárosi jellegű építési módot Fleischl Róbert építész javasolta, mivel a lakásokra igényt tartók közt nagyon sok volt a vidékről jött ember, akik számára drasztikus változást jelentett volna, ha teljesen kiszakadnak a fás-kertes környezetből és nagy bérkaszárnyákban kell élniük. A kormány pályázatán nyertes építészek ennek a koncepciónak a jegyében háromféle épülettípust terveztek: családi házakat (ikerházakat, vagy sorházakat), bérházakat („csoportosított lakóházak”) és egyedülállók számára „garzonházakat”.

Az építkezés

A telepen tervezett középületek közül mindenekelőtt a népoktatásügyet szolgáló épületeket húzták fel. 1911-től 1914-ig négy iskolát és két különálló óvodaépületet létesítettek 48 tanteremmel, 18 óvodahelyiséggel és két fedett tornacsarnokkal. 1912-ben felépítették a rendőrkapitányság épületét és a lovasrendőr-laktanyát, a következő évben pedig a postamesteri hivatal készült el.A Wekerletelep építése 1908-ban kezdődött meg Wekerle Sándor politikus, miniszterelnök (és egyben egy ideig pénzügyminiszter) kezdeményezésére, miután állami eszközökből megvásárolták a Sárkány család eladó birtokát.[2] A munkástelepen az 1925. év végéig összesen 1007 ház épült 4412 lakással. 2, 3 és 4 lakásos földszintes, valamint 6, 8 és 12 lakásos kétszintes épületeket terveztek. Ez a lakáselosztás meghatározóvá vált nemcsak a telep arculata, hanem a társas kapcsolatok kialakulásának szempontjából is. A kisebb utcákban földszintes beépítés szerint telepítettek házakat, míg a legszélesebb utakat emeletes épületek határolták. Az építkezés irányítását Kós Károly, majd az ő Erdélybe történt hazatérése után, 1913-tól Tornallyay Zoltán végezte.

 

A Kós Károly téren található Kós-kapu (jobbra) és a lakóházak egy része

Mai mércével mérve is modern lakótelepet kaptak a beköltözők, a lakások kertje aktív tevékenységre adott lehetőséget. A kisméretű telkeket eredetileg munkásoknak szánták. A telep létesítésének első évében kizárólagosan állami alkalmazású családfők családja talált itt elhelyezést. 1914-ben az addig felépített lakásoknak közel 25%-át már idegen üzemek, főképpen a telepről könnyen megközelíthető magángyárak munkásai, valamint a telepen alkalmaztatást nyert tisztviselők, továbbá üzletbérlők és az állami rendőrség tagjai foglalták el. Később már jobbára csak a kispolgárság tagjai engedhették meg maguknak, hogy ideköltözzenek.

Az egész telep megtervezésénél kiemelkedő fontosságú volt a környezetnek a közösség életére gyakorolt várható hatása, ezért a főteret mint kiemelkedően fontos területet, külön pályázat alapján akarták megépíteni, amit Kós Károly mint meghívott építész nyert meg. A teret körülvevő utcák sugaras rendszerét a központba vezető nyolc bekötőút alkotta. A teret a Heintz Béla által jóval később, 1930-ban elkészült katolikus templom zárja le. A főtér 2. és 3. számú épületét és a keleti kapuépítményt is Kós Károly tervezte. A kor neves építészei közül szép épületet tervezett Schodits Lajos,[3] Eberling Béla és Zrumeczky Dezső is. Néhány évvel később a tér 6. sz. épületét Wälder Gyula neobarokk jegyeket viselő épülete, majd Györgyi Dénes a tér 5. száma alatt, már későbbi kort idéző lakóháza követte. Figyelmet érdemel az 1912-ben felépült rendőrségi épület, amely szintén Schodits Lajos és Eberling Béla alkotása. A központban – ahol főleg tisztviselők laktak – üzletek sorakoztak, melyek többsége a mai napig boltként üzemel.

Megtervezett kertészet

A koncepciónak megfelelően a negyed építésekor ötvenezer fát ültettek el, a Fő teret (az 1970-es években Petőfi tér volt a neve, majd 1987-től Kós Károly nevét vette fel) virágokkal ültették tele, és a telepgondnokság kertészete a beköltöző lakóknak saját kertjük benövényesítésében és permetezésében is segédkezett. Mivel a homokos talaj jó volt a csonthéjasoknak, összesen tizenhatezer gyümölcsfát ültettek el, lakásonként négyet. A kerítések mellé sok helyen ribizlibokrok kerültek. 1917-ben olyan jó volt a termés, hogy átlagban az éves lakbér négyszeresét hozta vissza a lakóknak.^[forrás?]

 

Kós Károly tér 14.

Jellemzői

• A telep az Ebenezer Howard[4] nevével fémjelzett kertvárosmozgalom (Garden city movement) egyetlen magyar példája.
• A kisméretű telkekből álló telep településszerkezete szabályos, mértani alapú.
• A mértanilag kijelölt Fő térre Kós Károly erdélyi stílusjegyeket mutató díszkaput tervezett. A teret a Heintz Béla által 1930-ban tervezett Wekerlei Munkás Szent József-templom[5] zárja le, amelynek tornyáról messziről megállapítható a központ helye.

A Zrumeczky-féle nyugati kapu Wekerletelep talán egyik legismertebb, legjellegzetesebb épülete. A legjobban tükrözi a népi építészeti hagyományokat. Sok terméskő, rönk és gerenda alkotja a kaput. A kapu főbejárata háromszög alakú faépítmény, mely hangsúlyozza az alatta futó út kiemelkedő szerepét; ehhez kapcsolódik két oldalról egy-egy kisebb kőépületrész, amelyek alagsorai szintén átjáróként funkcionálnak a gyalogosok számára.

Forrás: Wikipédia