A Farkasréti temető története

A Farkasréti temető a főváros határában a legszebb fekvésű.

Félkörben a budai hegyvidék lankás hegyoldalai védik

barátságtalan légáramlatoktól, a Duna felé pedig innen

olyan kilátás nyílik a szemlélőnek, amilyenhez hasonlót a világ

kevés városában lehet találni írta a Vasárnapi Újság 1899-ben

a néhány évvel korábban megnyitott temetőről.

Buda legnagyobb kiterjedésű és legszebb fekvésű temetőjének

megnyitására 1894-ben került sor.

A kisebb sírkertek ekkorra ugyanis részben beteltek, részben

közegészségügyi szempontból elavultakká váltak.

Hamarosan nemcsak a Tabán-Krisztinavárosi és a vízivárosi,

hanem már a tehermentesítésükre létrehozott németvölgyi

temetőt is fokozatosan fel kellett számolni.

A Széchenyi-hegy lankás lejtőjén fekvő temető helyének

kiválasztása annak idején sok vitát kavart.

Gyönyörű fekvése egyszerre vált előnyére és hátrányára:

sokan inkább üdülőterületnek, mintsem temetőnek kívánták

volna hasznosítani.

Mások még évtizedek múltán is attól tartottak, hogy az

agyagos-kőzettörmelékes talajban átnedvesedéskor föld-

csuszamlás következhet be, esetleg talajvíz károsíthatja a

sírokat.

A jóslatok ellenére a Farkasréti temető rövid időn belül

Budapest egyik legnépszerűbb temetkezőhelyévé vált.

Eredeti területét a főváros vezetése már 1914-ben kénytelen

volt 20 holddal bővíteni a szomszédos telkek megvásárlásával.

Így a Hóvirág utcai felső területtel együtt, a temető kiterjedése

megközelítőleg elérte mai 72 holdas nagyságát.

A régi budai temetők teljes és végleges megszüntetése után a

Tabáni és Németvölgyi temetők számos megőrizni kívánt sírját

ide helyezték át.

Egyre több nevezetes személy is temetkezett Farkasrétre, a

sírokra számos kiváló műalkotás került.

A századfordulótól egészen az 1920-as évek végéig folyamatosan

épült az Érdi úti reprezentatív kriptasor.

Legnagyobb szabású építkezésként a bejárati tér kialakítása

készült el 1938-ban Módos Ferenc és Krassói Virgil tervei szerint.

Az épületegyütteshez templom, kálvária, harangtorony, új

ravatalozó, árkádos kriptasor, valamint üzletsor, kerítés, fő-

és mellékbejáratok tartoztak. Eredeti állapotukban csak néhány

évig maradhattak fenn: a II. világháború alatt történt

bombázások miatt az építmény jelentős része romba dőlt,

illetve súlyosan megsérült.

A háború után a ravatalozót és az árkádos kriptasort helyreállították,

az egykori temetőtemplom belső terét és tornyát pedig urnás

temetkezések céljára hasznosították. (1977-ben a temető területén

kívül épült fel a Mindenszentek plébániatemploma.)

Ezekben az évtizedekben létesültek a kolumbáriumok és az új

kriptasorok.

A művészetek és a tudományok kiemelkedő képviselői a

Művészparcellában és a Magyar Tudományos Akadémia

parcelláiban kaptak díszsírhelyet.

Az 1980-as években átépítették a ravatalozót; ősi magyar

motívumokkal díszített reprezentatív termét Makovecz Imre

tervei szerint alakították ki. A főbejárati téren Horvay János

Jó pásztor című, a II. világháborúban megsemmisült szobra

helyén felállították Mészáros Mihály Főnixmadár című alkotását,

a távol nyugvók emlékhelyével.

Amerikai típusú sírkert létesült a 60-as parcellában, első sorában

új díszsírhelyekkel. Elsőként Bartók Béla 1988-ban hazatért

hamvait helyezték itt nyugalomra.

Mára a Farkasréti temető csaknem teljesen betelt, további

bővítése csupán kis mértékben lehetséges.

A temetőt mégsem lehet bezárni: kiváltására másik budai

temető nincsen, s jellegzetes adottságai, szép földrajzi fekvése

továbbra is kedvelt temetkezőhellyé teszik.

Az utóbbi évtizedekben a kulturális élet elhunyt nagyjainak

jelentős részét ide temették.