Magyar Nemzeti Múzeum

Országos múzeum, mely a magyar történelem tárgyi emlékeit gyűjti és mutatja be.

Klasszicista stílusban épült, 1837 és 47 között, tervezője Pollack Mihály, alapítója

gróf Széchényi Ferenc volt. Az intézmény környékének esztétikus kialakítására

tervezték meg a múzeumkertet, amelyet Petz Ádám készített, és 1855-ben ültették

el benne az első csemetét. A szükséges anyagiak összegyűjtésére koncerteket

rendeztek, melyek előadóművészei (karnagyai) között Liszt Ferenc és Erkel Ferenc

is szerepelt. A végleges formáját 1879-ben elnyerő kertben számos irodalmi és

történelmi személyiségnek állítottak emléket. Itt található többek közt Berzsenyi

Dániel, Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Károly és Kisfaludy Sándor, Herman Ottó és

Giuseppe Garibaldi szobra is.

Főépülete Budapest VIII. kerületében, a Múzeum körúton található. A múzeum 

klasszicista stílusú épülete 1837–47 között épült, tervezője Pollack Mihály építész

volt, alapítója gróf Széchényi Ferenc.

Már a 14. századtól létrejöttek gyűjtemények, melyek a magyarság kiemelten

fontos tárgyait, műkincseit őrizték, ezek rendre királyi gyűjtemények voltak. 

Mátyás már képzőművészeti anyagot is gyűjtött. A török uralom alatt a királyi

gyűjtemények szétszóródtak és részben megsemmisültek, helyüket a főurak

gyűjteményei vették át, a Thurzók, Zrínyiek, Nádasdyak kincsei. A 18. századra 

már oktató céllal is létrejöttek gyűjtemények Debrecenben, Pápán és Sárospatakon.

A felvilágosodás és romantika hatására Európa-szerte nemzeti múzeumok létesültek,

elsőként a British Museum, melyek a nemzet történeti és művészeti értékeit és

alkotásait gyűjtötték. Az 1802-ben létrejött Magyar Nemzeti Múzeum időrendben

Európa harmadik nemzeti múzeuma.

Alapítása

 

A Nemzeti Múzeum a Reformkorban, Ludwig Rohbock metszete

 

A Múzeum régen

1802-ben gróf Széchényi Ferenc engedélyért fordult I. Ferenc császárhoz, hogy 

Magyarországra vonatkozó gazdag nagycenki gyűjteményét a nemzetnek

ajándékozhassa. Az uralkodó hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekinthetjük a

Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének. A gyűjtemény ekkor 11 884 nyomtatványt,

1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 db aranyérmét, továbbá

régiségeket, valamint néhány képmást tartalmazott. Ezek a tárgyak képezték a

Nemzeti Múzeum első gyűjteményét, amely Európa harmadik ilyen jellegű nemzeti

intézménye lett. A múzeumi anyagot először az egykori pesti pálos kolostorban,

majd a napóleoni háború után a régi egyetem épületében helyezték el. Az 1807-es

országgyűlés a nemzet tulajdonába vette az új intézményt és közadakozásra szólította

fel az ország lakosait. A legelső adományozó Kindli Ferenc szűcsmester volt; 1831-ig

231-en adakoztak, ám közülük csak 29 volt arisztokrata. Az adományok közül az egyik

legjelentősebb az alapító feleségének, Festetics Juliannának értékes ásványgyűjteménye

volt, mellyel megvetette a későbbi Természettudományi Múzeum alapját 1808-ban.

Az ajándékozások mellett a gyarapodás másik forrása a vásárlás volt, így jutottak hozzá

például Jankovich Miklós tudós és műgyűjtő gazdag gyűjteményéhez 1832-ben. 1846-ban 

Pyrker János László képzőművészeti gyűjteménye került az intézmény tulajdonába, ebből

született a későbbi Szépművészeti Múzeum.