Normafa

A Sváb-hegy legmagasabb pontja, tengerszint feletti magassága

477 méter.

Az itt elterülő tisztásról remek kilátás nyílik a fővárosra, és a

belső budai hegyvidékre.

A Normafa eredetileg egy, a Budai-hegység keleti peremének

tisztásán álló terebélyes, öreg bükk volt, mely alatt a mondák

szerint még Mátyás király is megpihent.

A fát többször is villámcsapás érte, és 1927. június 19-én végleg

elpusztult.
Neve onnan származik, hogy egykor a Nemzeti Színház

művészei -norma nap--okon - amikor vallási okokból tilos

volt játszaniuk - ide jártak pihenni, és egy alkalommal,

1840-ben, a színház akkor már ismert színésznője, Schodelné

Klein Rozália itt énekelte el Bellini Norma című operájának

nagyáriáját. A fatörzs csonkját a főváros konzerválni szerette

volna, de a torzó minden igyekezet ellenére elkorhadt.

Helyén ma emléktábla látható.

A főváros legismertebb kirándulóhelye, a Normafa, a nevéből

is következtethetően egy fa után kapta a nevét. 
Az ős öreg bükkfa 1927-ben egy villámcsapás miatt dőlt ki,

miután hosszú évszázadok viharait túlélte.

Egyes legendák szerint akkor sarjadt, amikor Mátyás király

megszületett, mások tudni vélik, hogy a nagy király megpihent

az árnyékában. Ha nem is az 1400-as évek óta állt a Svábhegy

tetején, de az bizonyos, hogy több száz éves volt a hatalmas törzsű fa.
A környék régi sváb lakosai csak Viharbükk néven emlegették, a

Normafa elnevezést csak a XIX. század közepétől használjuk.

A környék mindig kedvelt kirándulóhely volt, többek között a

Nemzeti Színház társulata is szívesen járt ide piknikezni.

1840-ben, egy ilyen kirándulás alkalmával a kor kedvelt

színésznője, Schodelné Klein Róza fantáziáját megmozgatta

a hatalmas, magányosan álló bükkfa, mely nagyon hasonlított

Bellini Norma című operájának színházi a díszletére, és elénekelte

a fa alatt a Norma-áriát. Ettől kezdve kezdték el Normafának

nevezni a bükkfát, mely elnevezés lassan átterjedt a fa körüli

rétre is, ahonnan zavartalan kilátás nyílik a fővárosra.

A Normafa emlékét ma emléktábla őrzi, melyet 1967-ben

állítottak a neves fa emlékére. A táblára Devecseri Gábor költő

– aki maga is a Svábhegyen élt – sorait vésték:

 „Normafa,